HOZZÁJÁRUL AZ IRODALOM NÉPSZERŰSÍTÉSÉHEZ A KÖZÖSSÉGI MÉDIA?

Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen nem is találhat az ember több lelkes, művelt, értelmiségi egyedet a hírhedt Z generáció képviselői között, mint egy nyolcosztályos tehetséggondozó gimnáziumban.

Természetesen minden közösségben vannak ellenállók, de talán most, végzősként fogom fel igazán, milyen különleges környezetben töltöttem tinédzser éveimet. Mikor egy szép péntek este, érzékeinket elhomályosítva ücsörgünk kedvenc kocsmánkban, akarom mondani, bárunkban, - mint minden korunkbeli – és azon vitatkozunk hevesen, - mint nagyon nem minden korunkbeli, - hogy Radnóti Tétova Ódájának hatodik sora, "mint kőben a megkövesült csigaház", vajon szándékosan hexameter-e, ezzel is kiemelve szerelmének örökkévalóságát a sorok közül? Az ilyen helyzetekben eszmélek rá, milyen jó közösségbe csöppentem én bele, tíz évesként, mikor megírtam azt a felvételit.

Minden lélek a benne kavargó érzelmeket szeretné megzabolázni. Van, aki meg tudja fogalmazni magától, van, aki másokkal azonosulva találja meg a megfelelő szavakat. Az irodalom él, amióta az ember beszél és élni fog, amíg hang jön ki a torkunkból. Ha ennek következő szintje a közösségi médián keresztül fog zajlani, állok elébe. Az ember régen is kapcsolódni akart a többi emberhez, ma már kontinenseket átívelve teheti ezt meg. Ennyi változott csupán.

A "disztopizmusról" alkotott irományomból idéznék: "Az ilyesfajta művészeti megnyilvánulások a 2010-es évek végén kialakult tudásszomjnak köszönhetőek, ekkor kezdett erőteljes lenni az olvasottság romanticizálása, (…) az irodalmi- és művészeti érdeklődés."

Hány olyan tartalomgyártót ismerünk, akik kifejezetten a szépirodalom népszerűsítésével foglalkoznak? Ha az ember költői, írói szárnypróbálgatásait akarja megmutatni a világnak, az első dolog, amit ajánlanak neki, az az internetes publikálás. Blogot írni, posztolni, posztolni, posztolni. 

És aki olvasni szeretne? Legyünk őszinték, nem fogunk könyvtárba menni érte. Arra se leszünk feltétlen nyitottak, amit a tanórákon hallunk. Vajon mire gondolt a költő? Jobban nyeli az ember a tudást, kis darabokban, megfelelően megrágva. Aki érzi magában a motoszkálást, a vágyat, hogy olyan szavakat halljon, amiket papírra vetés előtt gondosan faragtak, meg fogja találni a számára megfelelőt. Feldolgozások, átiratok, vagy eredeti művek, mindből tengernyi található minden platformon. Nem véletlen, hogy az Álljon meg egy novellára! népszerű irodalmi pályázatot is egy információs és kommunikációs cég írta ki. A kezdeményezés célja a rövid prózai művek népszerűsítése. A nyertes pályázók műveit Budapest és a megyeszékhelyek buszmegállóiban lehet olvasni minden nyáron. 

A közösségi média napjainkban már-már egy hatalmi ágnak is tekinthető, hiszen jelentős befolyása van a fogyasztói társadalom befolyásolásában, gazdasági kérdésekben is fontos szerepet tölt be. Ebből kifolyólag egy borzasztó összetett világ, egy labirintus, aminek működését személyre szabva akár egyetlen keresés is gyökerestül felforgathat. Minden ajánlott tartalom a felhasználói fiók előzményein múlik.

Ami viszont biztos, hogy a közösségi média platformok – hatalmas közönségüknek köszönhetően - a XXI. század legideálisabb eszközei az információk terjesztésére, eszmék és innovációk propagálására, így az irodalom népszerűsítéséhez is nagy mértékben hozzájárulhatnak megfelelő kezekben.