LÁZADNI VELETEK AKARTAM

Eddigi életem során számtalanszor volt alkalmam színházba tenni a lábam, azonban a tavalyi év szegedi THEALTER előadássorozata nem fogható egyik ilyen eseményhez sem.

"Lázadni veletek akartam", augusztus 2-a, este nyolc óra. Akkor még fogalmam sem volt, hova jöttem, mit fogok nézni pontosan. Ez a dráma, ez a regényadaptáció lökött bele a színház iránti szenvedély mély-mély gödrébe, ahonnan azóta sem szabadulok – nem mintha nagyon próbálkoznék.

"A történet a Ceaușescu-diktatúra utolsó heteiben játszódik. Ennek a reménytelen időszaknak a legmélyebb és legsötétebb bugyrait mutatja meg a legérzékenyebb korosztály, a kamaszok szemén keresztül." – olvasható a THEALTER hivatalos oldalán a darabról. 

Azért választottam ezt a darabot, mert úgy gondolom, minden korombelinek látnia kell egyszer. A színészi játék, a minimalista díszlet, az előadásmód, a zenei aláfestés tökéletesen magával tudta ragadni a nézőt. Míg az idősebb közönségnek visszaemlékezés, az én korosztályomnak egy elgondolkodtató példa lehetett. Mind a véleményünk és elveink melletti hűség, kiállás szempontjából, úgy a tetteink következményeinek vállalása szempontjából is.  

Mivel erről a korról történelem órákon hallhatunk leginkább, én ezen az előadáson éltem át a történelem közelségének arcul csapását, azt, hogy ez egy igaz történet, hogy ezek valós emberek, hogy ami ott történt, az nem egy film, nem egy fikció. Az általam készített plakáttal egy történelem órára hívom kortársaimat, amire nem lehet készülni. 

Ezt szeretem a színházban, hogy a közönség nem bújhat el a képernyő mögé, nem fordíthatja el az arcát egy-egy kellemetlen jelenet elől, hiszen egy levegőt szívunk a színészekkel, és ha csak egy pillanatra is, de mikor összeakad a tekintetünk, a történet szíve egyszerre dobog színészben, közönségben egyaránt.

https://thealter.hu/programok/bodi-attila-lazadni-veletek-akartam/